A beton - Csak keményen! :)



Rég írtam már, a család és a munka mellett a blog el lett hanyagolva, ahogy a kézműveskedés is kispadra került egy időre. Pedig kipróbáltam új anyagokat, technikákat, voltam tanfolyamon, szóval azért nem tettem teljesen félre, csak "pihentettem".
Számomra a kreatívkodás stresszoldó hatással is bír(na). Azonban - mivel egyelőre nincs egy olyan helyem, ahol a "lomomat" biztonságban tudhatom a gyerekeimtől - jelentős stresszor tényező, hogy mikor nyúlnak hozzá az épp száradó festésemhez, vagy törlik fel a kiömlött tejet szalvétagyűjteményem egyik becses darabjával. :) Épp ezért az utóbbi időben igyekeztem -volna- kevés macerával járó, kevésbé helyigényes, viszonylag gyors eljárásokat találni.

No, az egyik ilyen volt a beton! Csak összekeverem, kiöntöm, kivárom, kész!!! Mondjuk gyorsnak nem nevezném, mert elég hosszú időt kell a formában töltenie az "alkotásnak", de valóban nem jár nagy kipakolással, és csak keveset kell takarítani is utána. A gond max. akkor kezdődik, ha bekevered a masszát, és a gyerek akkor produkál valami haladéktalanul megoldandó problémát, a beton pedig elkezd beleszilárdulni az edénybe...
Első próbálkozásként egy medált készítettem, amihez a betonon kívül füstfólia pelyhet és füstfólia ragasztót használtam. A kész medált selyemzsinórra tettem, bőrvégzáróval mágneskapcsot erősítettem rá.



Többféle betont lehet kapni a kreatív boltokban. Van amit mikrózni kell, én viszont a sima vízzel keverős, állni hagyós változatot választottam. Szinte mindent Debrecenben, az Ildesign nevű boltban vásárolok, ahol mindig nagyon segítőkészek, mindenféle technikában jártasak, szóval szakértő segítséget, hasznos tippeket is kapok.

Ékszerbetonnak hívják ezt a fajtát. Szükségem volt hozzá öntőformára is. A zöld szilikonos kámea forma Lidlben kapható, sütemény díszítéshez, csak én nem használom rendeltetésszerűen. :) A kék szilikonos forma tortadekorációs boltból való, a rózsaszín ebayes szerzemény.


Öt rész betonhoz adunk 1 rész vizet, amit én súlyra mértem, de lehet, hogy térfogatra kellett volna... Legközelebb vagy a mérőedényben próbálom, vagy tápszeres kanállal, mert a fenti sikerült példány edénykével lett mérve, nem mérleggel. A fent látható medál első próbálkozás, nem volt vele semmi gondom. Február körül készült. Most viszont - lehet, hogy a mérlegelés miatt - bizony törékeny lett a betonom, és a kámeákat ki sem tudtam szedni egészben a formából.

  • A formák azért nem tiszták, mert első lépésként kitöltöttem az ovális, a szív és a kámea formát betonporral, hogy nagyjából tudjam, mennyit kell készítenem. A többi formába nem terveztem önteni, csak azért raktam ide, hogy ha mégis marad beton, tudjam azonnal kiönteni valamibe, ne vesszen kárba. Azonban sikerült pontosnak lenni, nem maradt annyi, hogy másba is öntsek. 

  • A fenti képen is látszik, hogy elég híg, ettől sűrűbbnek kellett volna lennie, de nem akartam hozzá még port rakni, gondoltam, majd újra próbálom, ha nem jó. Óvatosan öntöttem a formába, hogy minél kevesebb buborék kerüljön bele. A formákat jó alaposan az asztalhoz ütögettem, hogy a légbuborékok a felszínre kerüljenek, és minden rést kitöltsön az anyag.
  • A doboz utasítása szerint egy éjszakán át kell pihentetni, csak aztán vehető ki a formából. Én reggel megpróbálkoztam, de nem jártam sikerrel, az egyik minta eltörött, így inkább hagytam még egy napot, és a másik kettőt akkor szedtem ki. 
    A kámea szerintem a vékonysága miatt tört le a szélénél, a szív viszont szépen kijött, bár a hegyénél légbuborékok maradtak. Melléraktam még az előző medál felesleges betonjából öntött szerszámokat is. Látszik, hogy a kámea így is szép lett, csak rusztikusabb a töréstől. A szívbe viszont került egy fekete pötty, nem tudom, mi lehet, de szerintem így is szép.

  • A kész medált lehet díszíteni füstfóliával, festéssel, műgyanta virággal, stb. Én ezt most csak így hagytam, mert a szív forma mellé nem nagyon akartam mást, de később megpróbálok majd többféle díszítést.

A fenti medált füstfóliával díszítettem, melyhez szükséges füstfólia és hozzá való ragasztó. A ragasztót felkenjük (én festőszalaggal maszkoltam), majd mikor áttetszőre szárad, finoman rásimítjuk a füstfólia pelyhet. Lehetne lakkozni, de szerintem az rontott volna a betonhatáson, így én nem kezeltem semmivel a felületét.

A beton keménysége és matt felülete miatt selyemzsinórt választottam hozzá, arra raktam fel csak a lyukon áthurkolva. Ez az ovális esetében jó is volt, itt azonban nem működött:

Ezért lecseréltem ezüst színű medálakasztóra, így a végeredmény ez lett:


Úgy érzem, azért még van hová fejlődni, mert az első próba lényegesen jobb lett, mint a második. Szóval: Folyt. köv... :)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bútorok papírhengerből a Barbie-házba

Itt a farsang, áll a bál... De mit adjak a gyerekre?