Távoli rokonok

A kifejezés mindkét értelmében. :) Az USA-ból érkeztek, a férjem másodunokatestvére a családjával. Mivel még soha nem jártak Magyarországon, szerettünk volna nekik valami egyedit adni. A nagymama volt magyar, ezért igyekeztünk úgy kivitelezni, mintha akár a nagymama hagyatéka is lehetett volna. Ez lett belőle: 

Nálunk ünnepi levesbe kizárólag csigatészta kerülhet. Ezekben a nagyobb zacskókban is az van.  A zsákok takácsvászonból készültek, a sógornőm segítségével, aki gyönyörűen varrta meg. A kisebb zsákok helyi termelőtől vásárolt fűszerpaprikát tartalmaznak. 

Mivel a mi régiónkban a keresztszemes hímzés a hagyomány, egy régebbi Praktikában emlékeztem, hogy láttam szép mintát, ami a hagyományoshoz hasonló, azt alakítottam át egy kicsit. Fehér farkasfoggal és zöld horgoltcsipkeszalaggal lett kiegészítve, hogy nemzeti színeink is megjelenjenek. A hímzés csak piros, mert - tudomásom szerint - itt piros, kék illetve fekete színeket használtak a hímzésekhez. 

Elég rég keresztszemeztem, így egy hangyányit berozsdásodtam, ami összegubancolódott fonalat jelent, amit vagy sikerült kibogozni, vagy nem... De azért vállalható a minta hátoldala is, csak elfeledtem fotózni. Ez a két aprócska minta szinte egy teljes napomba került, ami igencsak elvette a kedvem a paprikás zsákok hímzésétől, pedig találtam mintát hozzá - szintén egy régebbi Praktikában. Akit esetleg érdekel a téma, itt találhat egy érdekes videót.

Tehát a kisebb zsákoknál hímzés a fenti okok miatt kizárva, pedig a terv az lett volna. Első ötlet kapásból a transzfer lett, de nincs lézernyomtatónk, a másik mintát már kinyomtattattuk addigra. Akkor jött az ötlet, hogy vajon nincs-e véletlenül egyszerű, horgolt paprika, vagy netán magyaros minta... És sikerrel jártam! Itt találtam a mintát, amit utólag is köszönök szépen a leírónak! :) Talán nem pont olyan lett, mint a képen, és nekem össze is ugrott az egész, de kissé bevizeztem, és vasalóval kiegyengettem. Ezután pár öltéssel a zacskóhoz rögzítettem. Ez lett belőle: 

És végül... a fatábla... Az udvarunkon lévő öreg fűz egyik ágát letörte a vihar, még régebben, így volt ideje a kiszáradni. Ebből vágott a férjem egy szeletet, amit alaposan megcsiszolt. Ezután kerestünk megfelelő betűtípust, megszerkesztette - majd tükrözte - a szöveget, amely transzferoldattal került a felületre. Nagyon fontos, hogy ez lézernyomtatóval lett kinyomtatva, tintasugarassal - sajnos, nem működik a dolog. Transzferálás után két réteg lakkot kapott a felület, hátul pedig egy mélyedést akasztó gyanánt. 

Így vendégeink szó szerint hazavihettek egy kis darabot az otthonunkból. 

Utólag jutott még eszünkbe, hogy egy üvegcsébe lehetett volna tölteni földet a kertből, hogy abból is vihessenek magukkal. Majd legközelebb! :)